Barion Pixel

A szerelmem alanya

2022. március 03. | Erika Mira

Császár Erika Mira - A szerelmem alanya

Podcastként is meghallgathatod:

Császár Erika Mira - YouTube
Császár Erika Mira - Spotify

Szerettem volna ezt kibogozni magamban és meg is tettem, mert sok tan abban véli meglelni a megoldást a birtoklási vágy meghaladására, hogy egy helyett több emberrel kapcsolódjunk és engedjük életünk szerelmének is, hogy másokkal is kapcsolódjon. Azt állítják, hogy ez a szabadság.

Én úgy látom, hogy aki más emberekből eredezteti a boldogságát, ő tíz másik embert is meg fog próbálni manipulálni, esetleg éppen azzal, hogy talonban tart másik kilencet arra az esetre, ha egyikük éppen nem akarna önként megfelelni az elvárásainak.

Aki önmagából eredezteti a boldogságát, ő, ha egyetlen emberhez vonzódik egy életen át, akkor sem fogja megpróbálni birtokolni őt - ugyanis ő maga sem kér belőle, hogy bárki más birtokolja.

Hogy birtokolni akarunk-e, az nem azon múlik, hogy hány embert.

Aki más emberekből eredezteti a boldogságát, ő úgy tudja kordában tartani a saját elvárásait feléjük, hogy nem egyetlen embertől vár mindent, nem mindig, és nem kizárólag. Elfogadja, hogy másokat is boldoggá tesznek időnként, ha ők is elfogadják, hogy boldoggá teteti magát másokkal is időnként.

Ezért a poliamúria a társfüggőség diverzifikálása (megosztása) is lehet.

És tényleg teljesen szerelemnek érződik mindenkivel.

Mert a szerelem érzése az, amikor felismerjük, hogy valaki vagy valami (akár egy hivatás) összhangban van azzal a hullámhosszal, amire hangoltuk magunkat.

Nem feltétlenül a számunkra legjobbal van összhangban, és nem feltétlen az Univerzum rendjével, nem az Isteni akarattal, hanem azzal, amire hangoltuk magunkat.

Aki arra hangolja magát, hogy milyen jó érzés az, amikor a kedvére tesz egy másik ember, ő vonzani fogja azokat az embereket, akik valakinek a kedvére vágynak tenni. És sok ilyen van. 

Könnyű olyan embert találni, aki pontosan tudja, hogy mire tudna használni bennünket, bármilyen téren. Érzékeny emberként könnyű olyan emberré válni, aki attól érzi magát értékesnek, hogy jól hasznosítható mások számára. És amikor találkozik két ilyen ember, a szerelem édes érzésével ismerik fel, hogy összhangban vannak.

Nem azt, hogy boldogok lesznek együtt, vagy hogy élvezni fogják, hanem csak azt, hogy egy hullámhosszra hangolták magukat.

A Vonzás Törvényének, aki összerendez bennünket, nincsenek érzései, nem tudja, hogy mi esik jól nekünk és mi nem. Ezért nem parancsol, csak végrehajt. Ezért van nálunk a parancsolás hatalma. Mi magunk parancsolunk neki, kizárólag és egyedül, mindig. Azzal parancsolunk, amit rezgünk magunkból, amit hangoztatunk, amire készülünk a fejünkben.

Amíg a legjobb érzés, amit ismerünk, az, hogy mások a kedvünkre tesznek, addig a mások felé irányuló elvárásaink nem szüntethetők meg, azzal sem, hogy több ember között osztjuk szét az elvárásainkat. Attól azok még elvárások.

Akkor szűnnek meg, amikor megismerjük önmagunkat és beleszeretünk. Amíg nem szeretünk bele magunkba, addig nem a valódi önmagunkat ismertük meg, csak valamiféle én-képet, mert a valódiba biztosan beleszeretünk. És ez annyira jó érzés, hogy én-függővé válunk. Önmagunk-függővé.

Ez az egyetlen megoldás az egy-per-egyes vagy a megosztott társfüggőség meghaladására: megismerni a mégjobb érzést.

Ahelyett, hogy a mások számára való hasznosságunkból eredeztetnénk az értékességünket, a magunk számára válunk hasznossá. Azt figyeljük és keressük és éljük, amire mi magunk tudjuk és akarjuk használni magunkat.

De ez nem magányt jelent, hanem azt, hogy az emberi kapcsolataink fő esemény, viszonyítási pont, önértékelési alap helyett habbá válnak a tortán. Élvezetesebbek, könnyedebbek, áramlóbbak, elevenebbek, tisztábbak és édesebbek lesznek.

Természetesen, amikor szerelmesek vagyunk magunkba, akkor elképesztően vonzzuk azokat az embereket, akik szintén nagyon szerelmesek tudnának lenni belénk. És azokat az embereket is, akik szintén szerelmesek magukba. A kettő nem feltétlen ugyanaz: aki szolgálni szeretne bennünket a szeretetével, ő nem vonzó a számunkra, aki szereti magát, ő igen.

Amikor szeretjük magunkat, akkor másoknak is könnyű szeretni bennünket. A szeretet nem attól értékes, hogy nehéz. Nem attól, hogy szeretjük a szerethetetlent is. Aki szereti magát, őt nekünk is könnyű szeretnünk. Ami nehéz, az sosem lesz élvezetes, és ha valaminek élvezetesnek kell lennie az életben, az a szeretet és a szerelem. (Amúgy mindennek élvezetesnek kell lennie.)

Akár egyetlen emberhez vonzódunk egy életen át, akár többekhez egyszerre, mindkét esetben csak akkor lehet egészséges, szép és kielégítő a kapcsolódás, amikor én-függők vagyunk. A boldog emberi kapcsolatok a következményei lesznek a magunkkal megélt boldogságunknak, nem az okai.

Amikor az élettapasztalataink során a szívünk igent mond valamilyen élményre, az rezgésében megvalósul és vonz bennünket: ez a vágyunk. Amikor erre a vágyra hangoljuk magunkat, ebbe éljük bele magunkat, csak mert jól esik, akkor olyan embert vagy embereket vonzunk, akikkel összhangban vagyunk abban, amire az ő élettapasztalataik alapján igent mondott a szívük, ami rezgésében megvalósult a számukra, amire hangolták magukat és amiről tudják, hogy arra vágynak.
És a szerelem édes érzésében felismerjük ezt az összhangot.

Nincs egyetlen legjobb élési mód az összes ember számára, hanem csak tiszta élési mód van - és mindenkinek az a tiszta, amire az élete vágyat ébresztett benne.

Császár Erika Mira - Életművész mentor

Hogyan tovább

Az Önszeretet gyakorlati alapjai mini-tréningeben megmutatok neked egy olyan gyakorlatot, amivel bele tudsz kóstolni a mindent felülmúló élménybe, hogy milyen szeretni magadat.

A képre kattintva olvashatsz róla bővebben:

Császár Erika Mira - Az önszeretet gyakorlati alapjai
Császár Erika Mira - Életművész mentor

Inspiráló kérdések

  • Mennyire kielégítőek számodra az emberi kapcsolataid most?
  • Miben tudnál elképzeni jobbat? Milyen az a jobb? Ha nem számítana, hogy másokra milyen hatással vannak a döntéseid, mit tudnál elképzelni?
  • Mennyire ismered és mennyire szereted magad?
  • Mit gondolsz arról, hogy szeresd magad? Mennyire és miért érzed / nem érzed fontosnak, hogy szeresd magad? Mit gondolsz, milyen következményei lennének, ha magadat szeretnéd a legjobban?
  • Lehetnének hátrányos következményei?
  • Tényleg igaznak kell lenniük a feltételezett hátrányos következményeknek? Tényleg hátrányosak?
  • Mennyire látod az embereket az életedben érzelmileg önellátó, felnőtt, érett, önmagukért felelős lényeknek? 
  • Te mire használnád ebben az életben azt, aki vagy, a legszívesebben? Hogyan élnéd meg magad, mivel foglalkoznál, hogyan tennél a magad kedvére, mit hoznál ki magadból? Mennyit foglalkoztál ezzel a kérdéssel eddig? És most mennyit szeretnél foglalkozni vele, mennyire fontos neked?
  • Bármi más, amit még feljegyeznél arról, hogy milyen érzéseket és gondolatokat ébresztett benned ez az írás?
  • Fontos a hozzászólásod! ❤️ 

  • A hozzászólás itt a weboldalon a rendszer biztonsági beállításai miatt nem lehetséges, de ha megosztanád velünk, hogy milyen érzéseket és gondolatokat ébresztett benned ez az írás, akkor szeretettel várunk téged a zárt, ingyenes Facebook csoportunkban:
Császár Erika Mira - Az Élet Szerelmesei Facebook csoport
Császár Erika Mira - Életművész mentor

Csodálatos vagy ma is!

Szeretettel,

Császár Erika Mira - Erika Mira
Császár Erika Mira - Meditációk
Császár Erika Mira - Mentorálás
Császár Erika Mira - Az élet szerelmesei Podcast